Kérdések és válaszok: Törzsök Zsolt I. rész

A Világbajnokságot követően rendesen felpezsdült a Magyar Kerékpáros Szövetség élete. Mi most az országúti szakág kapcsán kérdeztük az MKSZSZ elnökét Törzsök Zsoltot. Anyagunk első részében Szalontay Sándor illetőleg a spanyolországi VB a témakör.

Hogyan értékelné a 2014-es évadot, mint a szakági szövetség elnöke?

- Vegyesen, hisz egyrészt voltak sikeres időszakaink. Gondolok itt az ifjúsági sportolóink jó szereplésére a különböző Világkupa versenyeken, bár pontszerző helyeken nem sikerült ezúttal célba érniük, de a 20.-25. helyezéseik azért mutatják azt, hogy néhány versenyző eredményes tud lenni. A pályán Szalontay Sándor szereplése szintén kiemelendő. Hatalmas eredményként értékelem, hogy sikerült Őt kijuttatnunk a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség edzőközpontjába. Itt persze rögtön megjegyezném, hogy Sanyi havi 700.000 Ft összegért szerepelhet kinn, ami egyfajta kedvezményes ár (40%-os kedvezményt kaptunk), és ezt a kiemelt sportági státusz nélkül nem tudtuk volna számára megteremteni. Jelenleg 170 pontja van a világranglistán, ezzel pillanatnyilag a 85. helyen áll. Ez nagyon szép eredmény. Mint ismeretes idén többször is megjavította 200 méteren a magyar csúcsot és ezek az eredmények mind azt mutatják, hogy a sportágunkban van spiritusz, vannak tehetséges versenyzőink, egyértelműen fejlődőképesek vagyunk. Véleményem szerint annyira nem vagyunk elmaradva a világ élvonalától, mint azt sokan vélik.    

Szalontay Sándor. Utazik, nem utazik. Mi volt ez a mizéria az Európa Bajnokság körül?

- Egyet tisztázzunk már az elején. Szalontay Sándor Svájcban való kint tartása a 2014-es illetőleg a 2015-ös évadban, valamint a technikai felszereltsége minimum olyan 20-25 millió Forintjába kerül a szövetségnek, ami azt jelenti, hogy a második féléves állami támogatásnak az MKSZSZ-re jutó hányadával egyenértékű ez az összeg. Ehhez képest persze nagyszerűek az eredményei, de éppen az Európa Bajnokság volt az, ami megmutatta, hogy van még hová fejlődnie. Félreértés itt ismételten ne essék, hisz a nyolcadik helyen való bejutás, az egy óriási eredmény, de utána meglehetősen simán ki is esett. Nem tetszik ez a mindenfelé olvasható, többnyire hozzá nem értő emberek által való, félinformációkon alapuló okoskodás, amikor mind a szövetség szakmai vezetése mind pedig Sanyi szakmai stábja úgy vélte, egyhangúan, egyetértve, hogy nem biztos, hogy a kéthónapnyi Svájcban való felkészülés után mindjárt egy világversenyen próbáljunk meg tőle csodát várni. Az eredmények azért magukért beszélnek. A szövetség elemi érdeke az olimpiai kvalifikáció. Nem azért juttattuk ki Sanyit Svájcba és nem azért költünk rá elképesztően nagy összegeket mert nem látunk benne fantáziát. A véleménynyilvánítók ne várják azt, hogy a szövetség minden egyes lépéséről beszámol majd. A szövetség a tagokért van, de az egy nonszensz dolog, hogy minden egyes rezdülést olyan mértékben kommunikáljunk, mint ahogyan azt az érdeklődők elvárnák.

A kérdésre visszatérve természetesen volt egy szakmai nyomás. A Guadeloupe-i EB közel 2 millió Forintba került. Sanyinak kellett volna ugyanakkor venni egy új vázat, ami körülbelül szintén ennyi pénzt emésztett volna fel. Most akkor vázat vegyünk vagy EB-re utazzunk? A közvélemény nyomása azonban egyöntetűen az volt, hogy menjen az EB-re. Egyet azonban lássunk már be. Sándort ki kellett juttatnunk Svájcba, mivel itthon nincs edzőpartner, nincs fedett pálya, nincsenek meg a technikai feltételek, ott azonban minden megvan, a világ legjobbjaival készülhet. Folyamatos kontroll mellett, napi sokszor három edzéssel dolgozik, szinte tökéletes körülmények között.

És kint is kell tartanunk!

Viszont egy dologra figyeljünk oda, irreális elvárásokat ne támasszunk Sanyival szemben idejekorán, hisz ezzel magát a versenyzőt is belekergetjük egy olyan kockázatvállalásba, amibe még most nem szabadna.

Más vizekre evezve például teremkerékpározásban kifejezetten nagy sikereket is elértünk idén.

- Ez pontosan így van, május 30-án és 31-én, Tatán óriási sikerként megrendeztük a teremkerékpáros Junior Európa Bajnokságot, ahol ráadásul Kaliczka Bence és Varga Marcell az ifjúság-férfi páros kategóriában bronzérmet szerzett.

A Ponferrada-i Világbajnokság megosztotta a hazai közvéleményt. Mi erről az elnök Úr álláspontja?

- Az egész év értékeléséhez hasonlóan a Világbajnokságot is csak vegyes érzésekkel tudom aposztrofálni. Az elnökség igyekezett minden olyan versenyzőnek lehetőséget biztosítani, akár saját költségen, akár szövetségi térítéssel, akik Magyarország legjobbjai. Ennek ellenére ma sokan félreértelmezik a dolgokat, holott pedig csak annyiról van szó, hogy ma a világ élvonala és a hazai versenyzők között bizony van különbség.

Természetesen a különböző korcsoportok tekintetében ez a távolság más és más. Itt rengeteg körülményt kellene tudni másoknak is a helyén kezelni. Persze az eredményeket utólag meg lehet magyarázni… Sajnálatos dolognak tartom azt, hogy itt sokan próbálják bizonygatni a szereplésük mivoltát, amit nem feltétlenül kellene. Egy egyszerű példa. Fejes Gábor eredménye a Világbajnokságon elég negatívra sikeredett, és ezt nem csak azért mondom, mert előzetesen én magam is sokkal jobbat vártam tőle, hanem azért mert Dér Zsolt a VB-n megverte. A Világbajnokság eredményeiből a szakmai vezetés illetőleg a szövetség is levonta a szükséges konzekvenciákat, de mindenki másnak is el kell gondolkodnia ezeken. Vannak olyan korcsoportjaink, és ezt tartom is, ahol lehetnek álmaink például a juniorok illetőleg a hölgyek versenyében, de élő egyenesben láthattuk, hogy ez még mindig kevés egy sikeres szerepléshez. Reménykedtünk benne, hogy nem az lesz az eredmény ami. Ennek ellenére nem mondom, hogy csalódott vagyok; és ezt szeretném is kiemelni. Viszont nem gondolom, hogy az a korrekt hozzáállás, hogy ezeket az embereket bárki is olyan módon leszólja ahogy ez történt. El kell azt fogadni, hogy azok, akik Spanyolországban a nemzetünket képviselték azok ma Magyarország legjobb versenyzői az adott korcsoportokban, az adott versenyszámokban.

Több helyen felvetődő kérdés volt, hogy bizonyos versenyzők csak 2-3 héttel a VB előtt tudták meg, hogy utazhatnak. Ennek mi volt az oka?

- Ez nagyon is egyszerű. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség meghatározott napon zárja a kvalifikációt, ami történetesen pont három héttel a Világbajnokság előtt van. Ezután a nevezés előtt még az Elnökség döntése szükséges az adott versenyző indulási jogának hivatalossá tételéről. Azoknál a korcsoportoknál illetőleg versenyszámoknál, amelyek nem kvótakötelesek ott nyilvánvalóan a szövetségnek azt kellett mérlegelni, hogy mekkora részt vállaljon a versenyzőknek illetőleg a szakvezetőknek a költségeiből. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy ők akkor tudták meg, hisz például Fejes Gábor esetében hallhattunk vissza olyat, hogy ők már júniusban jelezték indulni szeretnének (tudni illik, az időfutam-versenyben nincs kvalifikáció). Egy profi mentalitású versenyzőnek az nagyon régimódi felfogás, hogy egy VB-re külön hónapokat kell készülni. A világbajnokság egyetlen résztvevője sem készült három hétnél többet a versenyre, hisz a profi sport teljesen másról szól és a kerékpár tudtommal egy profi sport. Az, hogy megkapom-e a lehetőséget vagy nem az nyilvánvalóan a kvalifikációnak illetőleg egy formális döntésnek eredménye, valamint annak a nem elhanyagolható körülménynek, hogy az adott versenyző milyen formában van, egészséges-e az eredménye. Ezt ugye elég nehéz hónapokkal előre garantálni… A nevezés is időponthoz kötött, tehát az indulók nem is tudhatták meg máskor, hogy mehetnek-e illetőleg, hogy a szövetség mekkora költségüket állja a VB-vel kapcsolatosan. Itt olyan egyesületek versenyzői is kaptak sokszor teljes költségtérítést, akik ezelőtt még soha. Az meg, hogy egyesek ragaszkodtak a saját stábjukhoz vagy éppen nem felelt meg nekik a szállás stb, nos az ebből adódó költségtöbbletet értelemszerűen a szövetség nem támogatja, így az az egyesületet terheli adott esetben. Az oroszok, a franciák és más nemzetek sem hirdetnek VB keretet júniusban, sőt volt olyan nemzet, aki az utolsó pillanatokban nevezett be x vagy éppen y versenyzőt. Sokan nem tudják például azt, hogy az elnökség pont az ilyen esetek elkerülése végett hozott már három évvel ezelőtt egy olyan döntést, hogy a magyar bajnokságokon szerzett győzelmek nem predesztinálják az adott versenyzőt arra, hogy automatikusan indulhasson bármilyen világversenyen.   

2015 az olimpiai kvalifikáció éve, mik a tervek, merre haladunk, illetőleg a Richmond-i Világbajnokság kérdése?

- Egyöntetűen bízunk benne, hogy sikerül az olimpiai kvalifikációt megszerezni, ennek kapcsán múlt héten hétfőn egy úgynevezett versenyzői párbeszédet kezdeményeztünk, hogy ki hogyan is áll a kerekesek közül ehhez a kérdéshez. Matematikai esélyünk van arra, hogy két kvótát szerezzünk országúton, mindemellett nagyon bízunk természetesen Szalontay Sándorban is.

Sajnálom, hogy ettől az említett eseménytől például Fejes Gábor távol maradt. Egyedüli távolmaradóként azóta sem kaptunk magyarázatot, és a számára is előre feltett, 2014-re és 2015-re vonatkozó kérdésekre sem reagált. A Richmond-i Világbajnokság már egy másik kérdés. A nagy távolság okán vélhetően oda kisebb létszámmal utazik majd a válogatott, ám azon vagyunk, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a versenyzőink számára.

Folytatjuk…   

Fotó: Vanik Zoltán

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus
tuttobici
bikeexpress
samcycling
triumviragos
ekszermeglepetes