Csupán 1-2 klasszis hiányzott a nemzetközi pelotonból. A Hills Classic lényegében az Amstel Gold Race 133 km-es verziója. Közel 2000 méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk a Valkenburg körüli dombokon. Az Amstel legfontosabb emelkedői közül többek között a Cauberg és a Camerig is szerepelt a pályában.
A versenyre nagy izgalommal érkeztem, annak tudatában, hogy ez nekem való pálya és döntő jelentősége lesz az eredménynek, hogy megmenthető-e a 2015-ös szezonom.
Ugyanis április derekán kiderült, hogy miért teljesítettem alul magam a belga kockaköves tavaszi klasszikusokon: az ok drasztikus túledzettség. Azonnali kényszerpihenőre voltam ítélve ekkor, de már csak másfél hét volt a csehországi válogatott versenyig és 1 hét pihenő után úgy éreztem készen állok visszatérni. Sajnos rosszul döntöttem. A cseh verseny után hosszú pihenőt tartottam, első edzőversenyem május 24-én Malderenben volt ahol már egész jól éreztem magam. Itt egyébként nagyon jó volt viszontlátni Kanti Dorottyát, a junior időfutam bajnok lányt a juniorok mezőnyében 3. helyen érkezni sprinten. Le a kalappal és csak így tovább!
Visszatértve a Boels Rental Hills Classic-ra, a nagy nevek csapatai a rajttól kezdve kezükbe vették az irányítást és már az első 30 km-en Valkenburgig megrostálódott a mezőny. A következő nagy szelekció 60 km után a második Camerig-mászás alatt történt, itt már 40 főre fogyatkozott a peloton. A Keukens Redantból ketten, Nathalie Verschelden és én tartottuk magunk az első csoporttal. A végső szelekció a második Cauberg-i mászáskor 8 kilométerre a céltól történt. Felfele az első 14 versenyző után megszakadt a sor. Ahogy felértünk a szétszakadozott csoportunkkal az üldözés megkezdődött, de itt az erős oldalszél nehezítette a felzárkózást, valamint hogy a legerősebb csapatokból volt elöl versenyző. Sprinten végül az angol Lizzie Armitstead (Boels-Dolmans) nyert a svéd Emma Johansson (Orica-AIS) illetőleg Katarzyna Niewiedoma (Rabo-Liv) előtt. A csoportunk sprintjét csapattársam Nathalie nyerte, ő 32. lett, én 40.
Ez a verseny pozitív visszajelzés volt jelenlegi formámról, most, hogy következnek a számomra inkább testhezálló macskakő nélküli, hegyesebb versenyek.
Jövő héten egy német többnaposon, az Auensteiner Radsporttage UCI 2.2-es versenyen állok rajthoz.
Idén egy remek csapat áll egyébként mögöttem, a Keukens Redant, amely a legeredményesebb női belga klub csapat, professzionális kiszolgálással és családias hangulattal.
Fotó: Kormos Veronika