A kerékpársportban - a labdarúgással ellentétben - az átigazolási időszak mondhatni igen kifejletlen állapotban van. Egy-egy transzfer annyiból áll, hogy (általában) az augusztusi börze előtt az adott csapatától távozó, azzal szerződést nem hosszabbító versenyző és jövőbeli gárdája megegyezik, majd bejelentik, végül fél évvel később, az új szezon kezdetén csatlakozik a kerethez.
Azaz jóformán a kenyéradó semmit sem profitál a távozásból a bringás fizetésén kívül. Ilyen téren a Belkin ingyen engedi el Bauke Mollemát a Trekhez, a Cannondale nem fog újraépülni Peter Sagan Tinkoffhoz szerződéséből, és a Cofidisnek sem kell "Gareth Bale-i" összegeket lecsengetnie, holott fél csapatnyi kerekes - köztük egy teljes sprintervonat Nacer Bouhannival - érkezik.
Márpedig nem kis nevekről beszélünk. Újra focipéldát hozva, egy-egy, nem a legnívósabb szintet képviselő csapat abból él, hogy szerződteti, kineveli a tehetségeket, majd nyereséges összegért továbbadja őket, ebből folyamatos lehetőséget, működést biztosítva maguknak. A Portónál évek óta zseniálisan működik a rendszer, rendre ott vannak a Bajnokok Ligájában/Európa-ligában, holott néhány éve csapatuk sikerkovácsaitól, Radamel Falcaótól és Hulktól is megváltak, majd az újjáépítési körforgást követően mára újra ütőképes brigádot verbuváltak össze.
Gondoljunk bele, mi lenne, ha a kerékpársportban is hasonló háttérrel működnének a dolgok - talán nem szűnnének meg a csapatok, mint az Euskaltel, nem lennének nagy anyagi problémák, és nem jelentene akkora gondot az, ha egy szponzor kiválik. Sőt, ha belegondolunk, ilyesformán nem is gondolkodna abban, hogy esetlegesen kivonul a sportból. Nem is beszélve a kontinentális sorokról, akik jóformán a stabil jövőt jelentenék, és egy-egy tehetség kiváló kineveléséből biztos módon nyerekednének. Mert eljön az az idő is, hogy Silvio Herklotz elhagyja a Team Stöltinget, s akkor "hiába" a munka, elvi dicsőségen kívül nem sok minden az övék.
A traineek történetébe is érdekes belecsöppenni, Caleb Ewan ugyebár már bemutatkozott az Orica-GreenEDGE-ben, ugyanakkor a szintén támogatott Magnus Cort papíron Oricásként még a Cult Energy színeiben tekert a Dán Körversenyen, ő csak jövőre vált. A Trek Factory Alex Kirschsel, Ryan Eastmannel és Clément Chevrier-vel állt fel a Utahi Körön, Dylan Teuns BMC-sként egyből trikót nyert, ő lett a legjobb a fiatalok közül, Gavin Mannion Garmin-Sharposként, Ilia Koshevoy pedig Lampre-Meridásként mutatkozott be, nem is rosszul. Más a két helyzet, de valamilyen szinten össze lehetne szervezni ezeket is.
A sokösszetevős elképzelési folyamat persze nem így működik, ám minden téren érdemes lenne vizuálni az ügy elindításán. Egy nyár eleji (júniusi/júliusi) nyitány érdekesen felforgathatná a szálakat, a szezon felépítését, a gárdák küzdhetnének sztárjaikért, és a vezetőségek is komoly tárgyalásokat folytathatnának egymással. Sőt, felvetődik, hogy egyenesen lehetne két átigazolási időszak is - például egy június elsejétől július végéig, egy pedig december elsejétől Szilveszter napjáig.
Dennis egyik első interjúja BMC-sként
Felvázolásaimat Rohan Dennis ügyének utószelében írom. Történt ugyanis, hogy a BMC a tehetséges ausztrált kivásárolta szerződéséből, így fordulhat elő az, hogy Dennis az augusztus 3-i Nemzetközösségi Játékok mezőnyversenyén még Garmin-Sharpos versenyzőként indult, ám a most zajló Eneco Touron, majd a Vuelta a Espanán (Cadel Evans vélhetően utolsó háromhetesén) már a BMC piros-fekete dresszét viseli. A svájci-amerikai alakulatnál dolgozó Allan Peiper munkálkodása, Dennis iránta érzett tisztelete és a szokatlan átigazolás természetesen vitát, beszélni valót vált ki és fog kiváltani. Andrew McQuaid, a Trinity Sports Management igazgatója, a transzfer egyik lebonyolítója, segítője, egyben Dennis menedzsere írta körül a helyzetet.
"Az UCI augusztus 1. és 15. között engedélyezi azt, hogy a versenyzők egyből csapatot váltsanak. A Dennis-féle transzferek ritkaságát az okozza, hogy a felek igen nehezen tudnak megállapodni egymással. Eltekintve ettől, nem nagyon értem, miért nem használják még ezt az elvet" - kezdte.
"Alessandro Petacchi tavalyi átigazolása egy kicsit más volt, hisz áprilisban visszavonult a Lampre-Meridából, majd augusztusban visszatért az Omega Pharma-Quick Step színeiben. Az 1980-as években voltak hasonló váltások, ám tudtommal ez az első ilyesfajta, szabályszerű történet.
Költségvetésileg is más a helyzet, a BMC átvette Dennis fizetését. A csapatok többsége nem engedhet meg magának hasonlókat szezon közben, hisz évről-évre terveznek. Több pozitív oldala van a dolognak, nagy szerepet játszik az egészben a motiváció és a lojalitás, más felvetésben kérdés, ha egy kerekesnek, aki tudja, a jövő évet már nem ott kezdi, ahol jelenleg van, megváltozik-e a fejében valami. Egy kicsit megtévesztő és különös a módosítás augusztusban, hisz a szezon nagy része már mögöttünk van, már nem az idény közepén járunk.
Jelen helyzetben stabilizálva vannak az egyesületek, s csak úgy van valós értelme az ügynek, ha a következő szezon elején vált a versenyző. Nyilvánvaló, hogy a Garmin vagy akármelyik másik csapat azokkal a kerekesekkel együtt akar dolgozni, akik tudják, a jövő adva van. Azonban augusztus-szeptember tájékára vannak olyanok (esetünkben Dennis), akik ugyan vélhetően a Garminnál is megkapták volna jövőre az esélyt, már most szeretnének GrandTouron, nagyobb viadalokon teljesíteni. Így érthető az egész, és jogosnak mondható az átigazolás - inkább ilyenkor, mint jövőre."
Meglátjuk, lesznek-e változtatások, kíváncsian várjuk az UCI esetleges változtatásait, reformjait.
A kép forrása: közösségi média - BMC Racing Team
