Milánó-SanRemó (Március 22.)
A Milánó-SanRemó az egyik leginkább kiegyensúlyozott klasszikus a versenynaptárban, hisz nincs még egy olyan viadal, amely ennyi lehetséges győztest vonultatna fel mint ez. A látszólag sík terep a sok változtatás okán vélhetően a sprintereknek kedvez majd. Egyet azonban nem szabad elfelejteni; a táv 298 kilométer, ami közel egy nyolc órás műszaknak megfelelvén pillanatok alatt az oldalvonalon kívülre állíthatja az esélyeseket. 2014-ben kisebb meglepetésre Alexander Kristoff (Katusha) nyerte a viadalt. A norvég sprinter Fabian Cancellara (Trek Factory Racing) és Ben Swift (Sky) kettősét utasította maga mögé.
Gent-Wevelgem (Március 29.)
A Gent-Wevelgem egyetlen túlélési pontja csupán a kétes hírnevű Kemmelberg emelkedője, habár összesen 16 kisebb-nagyobb kaptató nehezíti a mezőny dolgát. Az igazi nehézséget azonban az adja, hogy a viadal első része Belgium északi, tengeri partvonalán zajlik, ahol a nagy szél pillanatok alatt szétkaphatja a karavánt. 2015-ben immáron a 76. Gent-Wevelgemre kerül sor, amely más néven a sprinterek klasszikusaként van elhíresűlve. Azonban a kiszámíthatatlan időjárás következtében nagy hiba lenne félvállról venni. A tavalyi esztendőben John Degenkolb (Giant-Shimano) győzedelmeskedett. A második Arnaud Demare (FDJ), míg a harmadik Peter Sagan (Cannondale) lett.
Flandriai Körverseny (Április 5.)
A Flandriai Körverseny 2014-ben kisebb változásokon ment keresztűl, azonban ennek ellenére is a régi nagy kedvencek vagyis Tom Boonen (Omega Pharma-Quick Step), Fabian Cancellara (Trek Factory Racing) és Peter Sagan (Cannondale) csatáját hozták. Az Oude Kwaremont 2015-ben is három alkalommal várja a versenyzőket – hisz a VIP sátor ezúttal is itt lesz felépítve – a szintén rettegett Paterberg azonban már csak kétszer szerepel az útvonalban. Ez a két emelkedő lesz az utolsó két nehézség a Oudenaarde-i befutó előtt. A tavalyi esztendőben Fabian Cancellara (Trek Factory Racing) győzött Greg Van Avermaet (BMC) és Sep Vanmarcke (Belkin) előtt.
Párizs-Roubaix (Április 12.)
Nincs még egy olyan verseny a világon, mint a Párizs-Roubaix. A Franciaországi viadal, nem véletlenül kapta az „Észak-Pokla” becenevet, hisz történelme során a poros, pavés szakaszai nem kevés gyötrelmet és pusztítást okoztak. Álmok, könnyek, vér és verejték, ez jellemzi ezt a viadalt. A kockázatnál azonban sokkal nagyobb örömet nyújt a Velodrom döntött ívére való beérkezés; mi az a pár száz méter azután a gyötrelmes 250 kilométer után. Nyerd meg a Roubaix-t és egy félistenné avanzsálsz. Fausto Coppi, Rik Van Looy, Eddy Merckx, Francesco Moser, Sean Kelly és Tom Boonen már megtették. Az elmúlt esztendőben Niki Terpstra (Omega Pharma-Quick Step) robbantott a végén pályafutása legnagyobb győzelmét aratva. A dobogó másik két fokára John Degenkolb (Giant-Shimano) és Fabian Cancellara (Trek Factory Racing) állhatott fel.
Amstel Gold Race (Április 19.)
A hollandok klasszikusa kissé eltér a többi egynapostól. Rengeteg kanyar, keskeny utak és rövid, de annál meredekebb kaptatók jellemzik. Ráadásul tele vannak az utak őrültebbnél őrültebb narancsszínben pompázó rajongóval. Az első ardenneki klasszikus egy viszonylag új viadal, hisz a 2015-ös kiadás mindössze a 49. verseny lesz. Meghatározó emelkedője a Cauberg, amelyet három alkalommal is megmásznak, ráadásul ez hivatott eldönteni a verseny végkimenetelét is. A Giant-Alpecin és a LottoNL-Jumbo csapatainak illene már házigazdaként mutatnia valamit, hisz Erik Dekker 2001-es győzelme óta nem volt holland nyertese a megmérettetésnek. 2014-ben a belga Philippe Gilbert (BMC) remek ütemben támadott a végén, így magabiztosan nyerte a versenyt Jelle Vanendert (Lotto-Belisol) és Simon Gerrans (Orica-GreenEDGE) előtt.
Fleche Wallone (Április 22.)
Viszonylag rövid mindössze 200 kilométeres távjával a mindig hét közben rendezendő Wallon Nyíl az egyik olyan egynapos, amely elmozdíthatatlanul hű a hagyományaihoz. Az útvonal-variálások helyett ragaszkodnak a Mur de Huy káprázatos befutójához, de hát hogyne ragaszkodnának. Az 1300 méteres mászás, átlag 9 %-os meredekségével, helyenként 25 %-al megspékelve, szinte mindig robbanásszerű befejezést ígér. A Mur-t kétszer másszák meg, először, amikor az utolsó kiskörbe érnek, ahol a Côte de Peu d'Eau, a Côte de Haut-Bois, a Côte de Thon, a Côte de Bonneville, a Côte de Bohissau és Côte de Ahin előzi meg az utolsó meredeket, ahol egyeseknek a győzelem, másoknak ellenben csak a levegőkapkodás jut. Tavaly Alejandro Valverdre (Movistar) fantasztikusan indult, így nyerve meg a viadalt Daniel Martin (Garmin-Sharp) és Michal Kwiatkowski (Omega Pharma-Quick Step) előtt.
Liege-Bastogne-Liege (Április 26.)
A Liege-Bastogne-Liege az északi klasszikusok utolsó darabja, amelynek végkifejletéről a 2,1 kilométeres La Redout dönt mintegy 35 kilométerre a befutótól. Persze a Sprimont (-29km), a Roche aux Faucons (-19.5km) és a Saint-Nicolas (-5.5km) is azért van ott, hogy az elől maradtak lószolgathassák vetélytársaikat. Az utolsó két kilométer is folyamatosan emelkedik az út, ám általában ekkor ez már nem oszt és nem szoroz. 2013-ban Simon Gerrans (Orica-GreenEDGE) győzött Alejandro Valverde (Movistar) és Michal Kwiatkowski (Omega Pharma-Quick Step) előtt.
Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye
