Simon Gerrans 1980. május 16-án született az ausztráliai Melbourneben. Azt követően kezdett kerékpározni, hogy az egyéb sportágak próbálgatása közben folyamatosan térdsérülésekkel bajlódott. Szerencsére nem akárki lakott a szomszédban, így a család jóbarátja az egykori sárga trikós Phil Anderson ajánlotta neki azt, hogy pattanjon inkább nyeregbe.
Nem sokra rá kibontakozó ügyessége lévén bekerült az Ausztrál Sport Intézet ösztöndíjasai közzé. 2002-ben rajthoz állt a nemzeti bajnokság U23-as mezőnyversenyén, amelyet első nekifutásra annak rendje és módja szerint meg is nyert. 2003-ban előbb a norvég kontinentális Team Ringerie csapatához került, majd stagiare versenyzőként számolt vele, az akkor másodosztályú portugál Carvalhelos-Boavista gárdája. Eredményei nyomán egy évvel később már a francia élvonalbeli Ag2r versenyzője volt 2005-ben pedig rajthoz is állhatott élete első Tour de France-án.
2006 elején megnyerte hazája legnagyobb körversenyét a Tour Down Undert (ami azért akkortájt még jóval kisebb presztízzsel bírt), ám azon év első európai fellépésén hatalmasat bukott, minek következtében eltörött a bal kulcscsontja, míg a szintén törött kezét csak jó néhány csavar segítségével sikerült csak újra összerakni. Azonban orvosai tanácsai ellenére hajthatatlannak bizonyult és alig három héttel az esetet követően máris nyeregbe pattant, hogy kellőképpen felkészülhessen az azévi Nemzetközösségi Játékokra.
2008-ban már Bodrogi Laci csapattársaként üdvözölhettük a francia Credit Agricole-nál. A Francia Körverseny 15. szakaszán aztán pályafutása egyik legnagyobb győzelmét aratta. Olyan nevekkel került bele az aznapi elmenésbe, mint Egoi Martinez, Danny Pate illetőleg Jose Luis Arrieta. A szökevények, mintegy négyperces előnnyel értek haza a Prato Nevoso tetejére, ahol Gerrans a legjobbkor indítva hagyta faképnél vetélytársait és nyerte meg a szakaszt centiméterekkel Martinez előtt.
A francia csapat megszűnését követően a Pro-Kontinentális Cervelo Test Teamhez került. Habár a Tour keretből kimaradt, azonban kárpótolta magát a Girón illetőleg a Vueltan, hisz előbbin a retteget San Luca-i emelkedő legyűrésével szerezte meg a csapata első nagy győzelmét, míg utóbbin a tizedik etapon sikerült a dobogó legfelső fokára állnia.
A 2010-es idényt már a Sky színeiben kezdte, hisz a Cervelo fuzionált a Garminnal, ám a Tour de France alkalmával ismételten csak eltörte azt a kezét, amelyet korábban egyszer már sikeresen tropára nyúzott, így számára ez az évad túl sok jót nem tartogatott. A következő esztendőben ellenben harmadik helyen végzett az Amstel Gold Race-en, majd augusztusban megnyerte a Dán Körversenyt, hogy aztán az év végén bejelentse, hogy az új ausztrál gárdához a GreenEDGE-hez szerződik.
2012 állomszerű év volt, már csak a kezdete miatt is. Előbb megnyerte a nemzeti bajnokságot, majd a Tour Down Undert, aztán márciusban a Milánó-SanRemó elsőségével pályafutása első monumentjét is a kosárba tette. Az év végén még a GP Quebecen is brillírozott, ám a világbajnokságon már nem sikerült maradandót alkotnia.
Tavaly talán a túl nagy nyomás, vagy a sportra úgy jellemző hullámzás gyanánt már nem jöttek úgy az eredmények, ahogyan azt sokan várták volna tőle. Azért a Touron nyert egy szakaszt és két nap erejéig magára húzhatta a sárga trikót, ami természetesen hatalmas megtiszteltetés volt számára, a csapata és az országa részére is.
Idén viszont eddig minden úgy történik, ahogy 2012-ben. A nemzeti bajnoki cím, majd immáron harmadik ízben megnyert Tour Down Under győzelmet követően legközelebb már a Milánó-SanRemón találkozunk?
A kép forrása: Flickr via Photo Pin – a szabad felhasználású és szerkeszthető képek gyűjteménye
