Furcsa érzés hosszú időt követően újra haza térni. Habár a szezon lényegében igazából még el sem kezdődött, mégis már sokan több hetet töltöttek távol a családjuktól. Az első edzőtáborok után Argentínába, Ausztráliába, majd pedig a Közel-Keletre utaztak a kerékpárosok.
Mindig jó újra találkozni a családdal, a barátokkal. átnézni a számlákat és az e-maileket.
A Közel-keleti versenyek kezdenek egyre inkább teret hódítani, hisz ebben az időszakban tökéletes felkészülési terepként szolgálnak. Habár kicsit furcsa, hogy nincs nagy tömeg az utak mentén, csupán időnként egy-egy teve keresztezi az ember útját.
A legtöbb versenyző azonban utál a Közel-Keleten versenyezni. Sok a homokvihar és tikkasztóan meleg van (mint ahogy azt az Ománi Körverseny ötödik szakaszán is láthattuk). Tipikusan olyanok a szélviszonyok, mint Hollandia tengerpartján.
Sokak számára nehezebbek ezek a versenyek, mint bármely más viadal az év folyamán. Valverde is lenyilatkozta, hogy inkább megmászná ötször a Tourmalet, mint, hogy Katarban versenyezzen. Viszont, ha nem lenne a szél, akkor meg nagyon unalmasak lennének a viadalok. Elmenne egy szökés, amit megfognának, majd jöhetne a sprint és kész.
A szerelők is tiszteletet érdemelnek, hisz a homokszemcsék minden kis alkatrészt eltömítenek. Állandóan láncot kell cserélni, mosni a kerékpárokat, tisztítani és zsírozni. Ez persze nem túl nagy mulatság számukra.
A tisztelet hiánya
Visszatérve arra a témakörre, amit a legutóbbi naplómban írtam, vagyis, hogy egyes fiatal kerékpárosok mennyire is tiszteletlenek és mennyire nagynak hiszik magukat, most újra megmutatkozott.
Az egyik legelrugaszkodottabb kerékpáros Nacer Bouhanni a Cofidis sprintere, aki remek versenyző, de egyáltalán nem tisztel senkit. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt felborította az egész sort, aztán Andre Greiplet hibáztatta, akinek felkínálta még azt is, hogy megmutatja egykori bokszolói múltját. Valahogy nem tudom hibáztatni Marc Madiot azért, hogy nem hosszabbított vele.
Az egy órás rekord
Rengeteg mindenki, úgy én is meglepődtem azon, hogy Jack Bobridge számára nem sikerült az egy órás rekorddöntés, de azon is, hogy Rohan Dennis milyen jót ment egy héttel később. Nagyon kemény a világcsúcs megdöntése, le a kalappal mindenki úgy Jens Voigt és Matthias Brandle előtt is.
Egyértelműen sokkal nehezebb, mint azt alapból az emberek hiszik. A mezőnyben hatalmas tisztelet övezi azokat, akik megpróbálkoznak vele. Nem tudom garantálni, hogy én nem fogok egyszer belevágni, de az év elején egy hosszabb időfutam ráébresztett, hogy egy igazi rémálom lenne egy órán keresztül teljes gázzal, nyélen menni.
Látva Cancellarat, aki elvesztette a motivációját, úgy vélem, hogy Bradley Wiggins kísérlete után hosszabb ideig újra csend lesz az egy órás világcsúcs körül.
Folytatjuk…
Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye
