204 és fél kilométer várta a Tour de France versenyzőit Le Bourg- d' Oisans és Le Grand Bornand között a viadal 19. szakaszán. Az etap során öt kategorizált emelkedővel kellett megküzdenie a kerekeseknek.
A szokásos szökésben Lars Yitting Bak (Lotto-Belisol) és Ion Izagirre (Euskaltel) indultak el a Col du Glandon, mögöttük egy nagyjából 40 fős csoport formálódott (néhány név: De Marchi, Bakelants, Kadri, Riblon, Hernandez, Paulinho, Costa, Plaza, Coppel, Serpa, Cunego, Gesink, Moser, Klöden, Nordhaug, Hoogerland, Morabito). Bak hamar leszakadt az élről, Izagirre mellé a Giro győztes Ryder Hesjedal (Garmin-Sharp) zárkózott fel, az első hegyet 7 perccel a főmezőny előtt hódították meg. A lejtmenetben, illetve a szakasz egésze során is sajnos több bukás történt.
A Madeleine már egy keményebb, nehezebb feladat volt. Hesjedal egészen jó erőben tekert, Izagirre ereje fogytán ellenben leszakadt a kanadairól. Mögöttük a pöttyös trikóért harcoló Pierre Rolland (Europcar) támadott. 4,5 km-re volt a Madeleine teteje, amikor Pierre Rolland utolérte Hesjedált. A hegyi hajrát Rolland nyerte, megszerezve a 25 pontot; a főmezőny előtt már 12 perces előnyük volt ekkor, az őket üldöző csoporttal szemben (18 fő) pedig közel 3 perc.
A Madeline lejtmenete után következett egy sík rész a frissítő zónával és egy gyorsasági hajrával. A Rolland, Hesjedal duót üldözőkhöz tízen zárkóztak fel. A 2. kategóriás Tamié hegyi hajráját Rolland vitte el, miután Hesjedal teljesen elkészült az erejével és még az üldözők csoportjába sem tudott beállni. 39,5 km-rel a cél előtt emelkedett az utolsó előtti hegy, a Col de l' Épine, amit szintén Rolland nyert.
A Col de la Croix Fry volt az utolsó emelkedő a szakaszon, amit zuhogó esőben kezdett meg az Europcar francia bringása picivel több mint 1 perces előnnyel. Daniel Navarro (Cofidis) volt az első akciózó a hegy elején, őt követte Mikel Nieve (Euskaltel), Bart De Clercq (Lotto-Belisol) és Jan Bakelants (RadioShack-Leopard). 21 km-rel a vége előtt indított támadást Rui Costa (Movistar), olyan frissen-erősen indult meg, hogy másfél km elég volt számára Rolland utoléréséhez. A kifáradt Rollandot hamar elkapta a De Clercq, Navarro, Bakelants, Nieve, Klöden féle sor is. A Saxo vezette főmezőnyből közben Alejandro Valverde (Movistar) indult, ám számottevő előnyt nem sikerült szereznie.
A szakaszt végül Rui Costa (Movistar) nyerte, aki ezzel duplázott az idei Touron, a második Andreas Klöden (RadioShack-Leopard), míg a harmadik Jan Bakelants (RadioShack-Leopard) lett.
Az összetettben annyi változott, hogy Dani Navarro (Cofidis) és Alejandro Valverde (Movistar) bejöttek az első tíz közé.
A jubileumi Tour de France utolsó nehéz rúgásához érkezett, hisz az utolsó előtti szakaszon a versenyben maradt 170 (!) kerekesre egy rövid, ám annál hegyesebb penzum várt. A csodálatos Annecy-tó köré "beiktatott" 125 kilométer során hat kategorizált emelkedőt kellett teljesíteni, ezek közül is az 1. kategóriás Mont Revard, illetve a kiemelt Semnoz ígérkezett különösen nehéznek. A döntés természetesen a 10,7 kilométeres, átlagban 8,5%-os utóbbira maradt, s ha már olyan izgalmasan és sűrűn telt ez a három hét, a legjobb hegyimanók így utoljára mindent beleadtak és kiterítettek, ami még a tarsolyban lapult. Persze a dobogóért és a hegyi trikóért küzdeni kellett a végsőkig.
A fél kettőkor elrajtoló karaván vállalkozó kedvű tagjai természetesen ma sem maradtak restek. A legelső akciót a tegnapi hazai hős, Pierre Rolland (Europcar) indította meg, akihez szépen-lassan még 9 fő Jens Voigt (RadioShack-Leopard), Juan Antonio Flecha (Vacansoleil-DCM), Igor Anton, Mikel Astarloza (mindkettő Euskaltel), Cyril Gautier (Europcar), Marcus Burghardt (BMC), Christophe Riblon (Ag2r), Simon Clarke (Orica-GreenEdge) és Pavel Brutt (Katyusa) csatlakozott. Azt gondolhattuk, a nagy nevek biztosítják a korrekt előny kialakítását, ám nem, a Movistar által vezetett peloton egy ideig szinte nem is engedte másfél perc fölé a különbséget.
Elől persze folyt a harc a hegyi pontokért, főleg a pöttyös trikót viselő Rollandnak szükségeltetett minden egyes egység. Az első csúcsra ő is ért fel elsőként, ám a második hajrában Anton megelőzte őt. A részhajrá (ahol egyébként Flecha haladt át elsőként, és a 13. helyezésével Peter Sagan (Cannondale) matematikailag is bebiztosította zöld trikóját), majd a harmadik kategóriás Col d'Aillon-le-Vieux után a nap egyik érdekes eseményét láthattuk. A Col de Prés "meghódításáért" járó két pontért újra a francia és a baszk harcolt, ám előbbi olyannyira agresszívan akart nyerni (sikerült is neki), hogy valósággal szinte lenyomta az útról ellenfelét. Nyilván nem direkt volt, és rögtön szent békét láthattunk, de azért látszott, az Europcar mentené, amit még lehet...
Az egység a Mont Revardon bomlott meg. Az igen közeledő peloton elől a veterán Voigt kezdett el "menekülni", kemény munkájának köszönhetően nemcsak hogy növelni kezdte az előnyt, hanem hamar egyedül is maradt. A tetőre szűk háromnegyed perces előnnyel ért fel Antonnal, míg két minutumos fórral az időközben a világbajnok Philippe Gilberttel és Tejay Van Garderennel (mindkettő BMC) kiegészült üldözőkkel szemben. A lejtmenetben az Euskaltelest megfogta a csoport, ám a némettel nem bírtak, egyszerűen nem tudták ledolgozni a hátrányt.
A Semnoz közeledtével ráadásul hátul újabb fokozatra kapcsolt a főmezőny, ami odáig vezetett, hogy az emelkedő kezdetére már csak a hősiesen küzdő rádiós maradt elől. Az elnyűhetetlen német ment amíg mehetett, ám a hatalmas tempót diktáló főmezőny szép lassan csak bekebelezte.
A tempót Valverde húzta meg legelőször, majd Kreuziger szakadt le és gyakorlatilag szállt ki a pódiumért zajló csatából. Az első igazi, és mint később kiderült, döntő lószt a Rodriguez-Quintana páros hajtotta végre, akik Froome-mal kiegészülve könnyedén hagyták ott a most is gyöngébbik oldalát mutató Contadort. A hármas főként a spanyol vezetésével méterről-méterre egyre jobban kezdte bebiztosítani, kik is állhatnak holnap Párizsban a nagyközönség elé. Hamar percnyire növelték fórjukat, ám támadni az utolsó kilométert jelző kapuig senki nem akart. Ekkor a hegyi trikóért (is) menve Froome indított, ám elszakadni nem tudott, ellenben Quintanával, akit mintha puskából lőttek volna, olyan könnyedén lépett el. Az élete során rengeteg mindenen átmenő kolumbiai pályafutása addigi legnagyobb sikerét aratva megnyerte az etapot, ezzel a hegyi-illetve a fehér trikót is! Párizsban már csak be kell gurulnia biztonságosan a célba, akárcsak a vonalon már-már szokásához híven át"egykerekező" Sagannal és a sárga trikót ritkán láthatóan, legendásan és teljesen megérdemelten megszerző Froome-mal egyetemben. A csapatversenyt a Saxo már nem nagyon veszítheti el 8 és fél perces előnyből, tehát gyakorlatilag már minden eldőlt. A Champs Elysées-n azonban különleges győzni, főleg a 100. Touron, villanyfényben…
Az utolsó szakasz szokatlan időpontban, ám az előzetes csinnadrattának is adva, este hat órakor rajtolt el a versaille-i palota kertjéből. Anno az 1989-es emlékezetes időfutamon is Versaillesból indultak, de akkor egyenesen a Champs-Elyséere érkeztek meg, most azért Párizs szinte összes látványosságát érintették. A nap elején a versenyzők a zárószakaszhoz illő pezsgőbontásokkal, dumálgatásokkal töltötték az idejüket. Az egyik legemlékezetesebb eseményt Joaquim Rodriguez produkálta, aki becenevéhez méltóan rágyújtott egy szivarra.
Két beiktatott hegyi hajrát két sprinter nyerte, de különösen ez sem hozza lázba ilyenkor sem minket nézőket, sem őket. Froome hátrament a pezsgőért, amit Nico Portal sportigazgató készségesen kinyitott a számára. Eközben pedig az Ag2r állt össze egy szokásos csapatfotóra, középen a verseny legaktívabbjának járó piros rajtszámot viselő Christophe Riblonnal. A csapatkocsi hátuljában pedig a két feladott versenyzőjük rajtszáma is ott díszelgett.
A Champs-Elyséere a hagyományoknak megfelelően az összetett győztesének csapata hozta be a sárga trikóst és a mezőnyt, amit 2012 után 2013-ban is a Team Sky tett meg. Az első áthaladás után elindultak a próbálkozások, a legsikeresebb David Millar (Garmin-Sharp) volt, akinek legnagyobb előnye a körözgetések során 24 mp volt. Négy körrel a vége előtt Jeremy Roy (FDJ.fr) robbantott a mezőnyből, aki átvette Millar helyét a téte de la course kiírásánál. Nem sokkal később egy háromfős elmenés bontakozott ki, amiben Alejandro Valverde (Movistar), Bram Tankink (Belkin) és Manuel Quinziato (BMC) szerepelt, de másfél körrel a vége előtt őket is megfogták. Az utolsó körben már a vonatok nem engedtek el senkit, úgy tűnt az Omega jó helyzetbe fogja hozni Mark Cavendisht, ám már a Concorde tér előtt elvesztette Steegmanst maga elöl. A Lotto az utolsó kilométeren belül még az élen volt, de a Concorde térről történő jobbos után már Marcel Kittel (Giant-Shimano) utolsó embere vezette a mezőnyt, aki 250-el a vége előtt állt ki. A német pedig egy fantasztikus és óriási hajrá után nyerte meg az etapot és foglalta keretbe az idei Tour de France-t. André Greipel (Lotto-Belisol) lett a második, Mark Cavendish (Omega Pharma-Quick Step) pedig a harmadik. Az összetettben természetszerűleg már semmilyen változás nem történt, a végén a csapatfotó kedvéért összeálló Skyosok így Froome is vesztett egy kis időt, de ez ilyenkor már nem oszt nem szoroz.
A befutó után következett a századik kiírás alkalmából megrendezett különleges díjátadó. Villanyfénnyel, videomapin-el a Diadalíven, az ötszörös győztesekkel a pódiumon és az idei verseny trikósaival. Hiszen nemcsak Chris Froome összetett első helye nem változott hanem a zöld, pöttyös és a fehér trikó sem, valamint a csapatversenyben is a Saxo-Tinkoff tartotta meg éllovas pozícióját. A zöld trikó tehát a mai napnak zöld szakállal nekivágó Peter Sagané (Cannondale) lett, a pöttyös és a fehér trikó pedig Nairo Quintaná-é (Movistar).
