A kerékpársport általában az egyéni sikerekről szól, ennek ellenére a BMC tegnapi csapatidőfutam világbajnoki győzelme igazi közösségépítő eredményként szolgált. A siker egyik legfőbb letéteményese Tejay Van Garderen nem véletlenül nevezte a sikert karrierje egyik csúcspontjának.
A BMC csapata nem számított a szám legfőbb esélyesének, hisz a belga Omega Pharma-Quick Step immáron zsinórban a harmadik sikerére készült, míg az Orica-GreenEDGE szemmel láthatóan is mindent megpróbált annak okán, hogy elorozza az OPQS orra elől a győzelmet.
„Ez pályafutásom eddigi csúcspontja. Az, hogy ezt csapatként értük el még tovább fokozza a kedvem. Félelmetes teljesítményt nyújtottunk,” – kezdte mondandóját Tejay Van Garderen.
Az 57,15 kilométeres távot az amerikai gárda 1 óra 3 perc és 29 másodperc alatt abszolválta 53,954 km/órás átlagot futva.
Nehezítette a dolgukat, hogy még egy kiadós zivatart is a nyakukba kaptak. Az első ellenőrző pontnál 23 és fél kilométernél azonos idővel álltak mint legnagyobb riválisuk, ám 36 kilométernél már mintegy 10 másodperccel jobbak voltak, mint az OPQS. Végül ez a differencia 35 másodpercre rúgott miközben kettőjük közzé még az Orica-GreenEDGE is beverekedte magát.
Tom Boonen azzal védte meg a csapatát, hogy az utolsó emelkedőn a közelgő zivatar szelét pont megkapták, így mintegy nyolc másodperccel értek fel lassabban a kaptató tetejére mint egy nappal korábban a pályabejárás során.
Van Garderen azonban megvédte a győzelmüket, mondván, hogy ők már ekkor is a leggyorsabbak voltak.
„Ha nem jön a zivatar, talán közelebb lehettek volna, de ennek ellenére is úgy vélem, hogy ezen a napon mi voltunk a legerősebb csapat. Nem hibáztunk, tökéletes futamot mentünk,” – folytatta TGV.
„Az volt a terv, hogy húsz másodperceseket vezetünk, aztán meglátjuk, hogy ki az aki erősebb, ki az aki gyengébb. Ennek fejében az erősebbek többet voltak elől. Próbáltunk minél tovább együtt maradni. Úgy vélem, hogy az eső ellenére is mi nyertünk volna.”
„Bár sokan nem értik és nem is értenek velem egyet, de ez egy csapatsport. Csapatként nyertünk, s habár Rohan Dennis, Silvan Dillier, Daniel Oss, Manuel Quinziato, Peter Velits és jómagam voltunk a pályán, ezt a versenyszámot a BMC csapata nyerte meg. Sokszor állok úgy a dobogón, hogy tudom, hogy ez nem az én győzelmem volt és az lenne a valós, ha minden társam a dobogóra léphetne. Ez most szerencsére megtörtént,” – zárta a mondandóját Van Garderen.
Kép forrása: Photo Pin - a szabadon felhasználható és szerkeszthető képek gyűjteménye
